Mikor lesz erre a sok feladatra ideje a család, a tanítás, a kutatás, a lelkipásztori szolgálatok mellett?

Mivel a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának is a főtitkára vagyok, van tapasztalatom a tudományszervezésben, de nagyon sok múlik a munkatársakon is. Át fogjuk gondolni a főtitkári hivatal működését, hogy tényleg el tudja látni a rábízott feladatokat.

Belelátva a DC munkájába, vannak-e már újításra vonatkozó ötletei?

Lassan húsz éve követem a DC korábbi történetét mélyen meghatározó ószövetségi szekció munkáját. Egyértelműen azt gondolom, hogy nagyobb hangsúlyt kellene adni egy-két területnek, ahogyan arra már voltak kezdeményezések. Például szeretném a határon inneni és túli, de elsőként a debreceni és budapesti doktori iskolák hallgatóit szervezetten bekapcsolni a DC szekcióiba. A másik terv, hogy a szekciókban végzett munkát lelkésztovábbképzésként is el lehessen ismertetni. Szeretném ezt különösen az ország különböző pontjain tartott évközi üléseknél bevezetni, amelyek így a regionális továbbképzés alkalmai is lehetnének. Úgy látom, a református lelkipásztoroknak van igényük arra, hogy képezzék magukat, viszont a többnapos képzéseknek csak egy-egy napján tudnak részt venni. Ezek a szekcióülések viszont csak fél-egynapos elfoglaltságot jelentenének, és kiváló lehetőséget adnának arra, hogy ne csak azonnal hasznosítható teológiai ismeretekben képezzék magukat a lelkészek. Emellett a DC nagyon komoly teológiai közművelési feladata, hogy közelebb hozza a teológiát a gyülekezeti tagokhoz, érdeklődő értelmiségiekhez a legegyszerűbb kérdéseken keresztül. Sokan azt hiszik, hogy ezek összetett, elvont kérdések – ugyanakkor az Isten ügye átszövi az életünket.

A fiatalok direkt bevonására a Doktorok Kollégiumába azért van szükség, mert kevésbé vonzó nekik a csatlakozás, vagy azért fontos, hogy aktív kapcsolat alakuljon ki a felnövekvő generációs és a DC tagjai között?

Az, hogy mennyire vonzó a Doktorok Kollégiuma, szekciófüggő. Vannak olyanok, amelyekben nagyon intenzív a doktoranduszok részvétele, de vannak nagyon kis létszámú szekciók is, ahol ezt sokkal nehezebb megvalósítani. A DC azonban olyan fórum, ahol a doktorandusz elkezdhet egy kicsit szélesebb körben előadni, más típusú kérdéseket kapva, mint a saját közegében. A másik nagy előnye a doktoranduszok bekapcsolásának, hogy jellemzően ők azok, akik nem régen jöttek haza ösztöndíjról, vagy ösztöndíjas időszakra készülnek, egy szűk területtel foglalkoznak, és nagyon gyakran olyan ismeretanyagban mélyedtek el, amely a szekciótagok egy részének csak éppen érintett területe a saját kutatásaikban. Tehát ebből a kapcsolatból a doktorandusz és a szekció is profitál.

Hodossy-Takács Előd 1974-ben született Sárospatakon. Nős, feleségével négy gyermeket nevelnek. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszékének egyetemi docense. PhD-fokozatot Debrecenben szerzett 2001-ben, 2008-ban pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetemen habilitált. Kutatási területei: bibliai teológia, archeológia, bibliai kor- és vallástörténet.

Az interjút készítette: Buzás Borbála

Forrás: www.reformatus.hu

Az interjú nyomtatásban is megjelent a Reformátusok Lapja 2015. augusztus 23-i számában.